A borsodi Utolsó Alkalom már 14 éve
rendületlenül szolgáltatja a ska-s elemekkel tarkított punk-rock muzsikáját az
arra éhes közönségnek. A serdülőkorba lépett brigád idén jelentette meg az
ötödik, Selejt címre hallgató nagylemezét, melyet egy bizonyos közegben az év
hazai punk-rock albumának is emlegetnek. Hogy pontosan melyikben, arról sok más
egyéb mellett a banda gitárosa, Jasi és az énekese, Rotten mesélt a budapesti
NOFX koncert előtti nagyszünetben.
 |
Fotó: Kaulics Viola
|
Akkor most én kezdem azzal, amivel te szoktad indítani az interjút. 1999-ben alakult a banda Kazincbarcikán. Az első lemezetek a Minek?! 2000-ben jelent meg a Rupaszov Tamás nevével fémjelzett Trottel Records gondozásában.
Rotten:
Hú, de régen volt! Most jut eszembe, még februárban írt a Rupaszov, hogy 150
Ft-os előállítási áron, megvehetjük a maradékot. Úgy volt, hogy lesz egy pár
saját példányunk, de végül nem vásároltuk fel a készletet.
Pedig
abból szívesen vennék egyet, a kocsimban ugyanis még magnó szól.
Rotten:
Írj neki, hátha nem vált meg tőlük.
Ok,
köszi az infót. Az első lemez után készült el a Psichopatika, amit már a
C.A.F.B-s Sütivel csináltatok, majd 2005-ben a Végjáték. Eközben elég sok
tagcserén estetek át.
Rotten:
Annyira sok csere azért nem történt az Utolsó Alkalomban, de persze ez relatív.
Én nem éreztem annyira soknak. A kezdetekben hárman voltunk és én ültem a dobok
mögött, de négy-és öttagú felállást is megélt már a banda. Azért a 14 magunk
mögött hagyott év elég sok idő.
Most
meg visszatértetek a kezdetekhez, már ami a tagság létszámát illeti. A
legutóbbi, Selejt című lemezen, ha jól tudom, hárman játszotok.
Rotten:
Gyakorlatilag ugyanazzal a gárdával készült a Selejt is, mint az előző, Király
nevében, csak Gianni, a basszerosunk, időközben bejelentette, hogy neki elég
volt. Négy vagy öt számot még vele írtunk meg, a többit meg már csak hárman
hoztuk össze. Igazándiból nem tagcsere történt, hanem kiválás még a
lemezfelvételek előtt. A stúdióban pedig Jasi nem csak gitáron, hanem bőgőn is
feljátszotta az anyagot.
Mikor
kezdődtek a lemezfelvételek?
Jasi:
Ez év januárjában.
Amikor
korábban olvastam a készülő lemezről, akkor még 2012 elejére ütemeztétek az
albumot. Lehet, rosszul emlékszem.
Rotten:
Nem, jól emlékszel. Csak volt egy olyan időszak, úgy 2010-2011 tájékán, mikor
önmagunkhoz képest elég sokat koncerteztünk. A zenekari teendők mellett meg
mindenki dolgozik. Ezért úgy alakult, hogy egyfelől nem tudtunk annyi időt
fordítani az új lemez megírására, amennyit szerettünk volna, másfelől meg nem
is úgy haladtunk vele, ahogy kellett volna. Szerintem is jobb lett volna
2012-ben felvenni a lemezt, de ennyi idő alatt koncerteztük össze rá a pénzt,
úgy, hogy csak minimális összeggel kellett kipótolnunk a stúdiózás alatt
felmerült költségeket.
Jasi:
A csúszásban benne van egy kis herdálás is. Készítettünk három klipet, de az
inkább pénzkidobás volt a zenekar számára. Nem mintha a videók minőségét
akarnám kritizálni, csak annyian azért nem kattintottak rá.
A koncertbevételekből fedezni tudtátok
a stúdióköltségeket?
Rotten:
Ha jól meggondolom, így volt ez már a Királlyal meg az előtte lévő maxival is.
A gázsiból lejön az úti-és szállásköltség, a maradék meg megy a közösbe. Ebből
fedezzük a zenekari kiadásokat.
Már a Király nevében! album is
kellemes fogadtatásra lelt az underground színtéren. Miben különbözik a Selejt
a Királytól?
Rotten:
Létezik ma Magyarországon underground színtér? Úgy értem, ami aktív és komoly.
Erre a kérdésre szerintem térjünk
vissza és akkor beszéljünk arról, hogy milyen is a Selejt lemezetek. Maradjunk
akkor annyiban, hogy egy bizonyos közegben értőfülekre talált a „királyos”
lemezetek.
Rotten:
Bizonyos közegben, ez jó! Nyersebb, ha úgy tetszik selejtebb lett, mint a
Király. Ez is volt a cél, hogy csináljunk egy hamisítatlan punk lemezt, ami jól
szól, de nincs felturbózva ilyen-olyan effektekkel. A Selejtben nincs midi,
nincs triggerelve a dob, csupasz az egész.
Ez maximálisan érezhető. Koszos,
nyers, húzós a lemez.
Rotten:
Tényleg jó volt a fogadtatása a Király nevében!-nek, ezért annak az árnyékában
nem akartunk rágörcsölni egy Király kettőre.
Jasi:
Azon nagyot lehetett volna hasalni. Azt lett volna a Király visszatér. (nevetés)
Rotten:
Ugyanakkor egyszerűbb, dallamosabb, slágeresebb, hogy mást ne mondjak,
koncert-kompatibilisebb lett az anyag.
 |
Fotó: Kaulics Viola
|
Hol vettétek fel?
Rotten: Ugyanott, ahol a Királyt, a miskolci Hangart studióban Károly
Tamás és Jobbágy Bence vezényletével. Elégedettek vagyunk a munkájukkal.
Milyennek
jellemeznéd magukat a dalokat?
Rotten: Nézd, aki ismeri ezt a zenekart, az tisztában van vele, hogy a
rétegzenén belül sem a nagy átlag kíváncsi rá. Nem kifejezetten a kannásboros
punkok hallgatják a nótákat, inkább a hallgatóság nyitottabb fele, akik olykor
a szövegek mögé is néznek.
A
Jupiterv című számban a prózai részt nagyon eltaláltátok szerintem.
Rotten:
A Móra Ferenc versidézetre gondolsz. Többen is mondták már, hogy a Cinege
cipője részlet jól illeszkedik a dalba.
Egyáltalán
nem idegen, ugyanúgy ahogy a HétköznaPI CSAlódások József Attila verseket feldolgozó lemeze sem az.
Rotten:
Nagyon elkapták azt az albumot.
Jasi:
Igen, az nagyon jól sikerült. Olyan verseket választottak ki, amelyek kevésbé
ismertek a nagyközönség számára, ezért is működhetett olyan jól a dolog.
Ha már szóba került a Mecsek (leg)alja, a Harcosok klubja nekem
kifejezetten Picsásnak tűnik. Egy érces, markáns dal, nagyon belevág az ember
arcába.
Rotten: A refrének utáni rész, az a bőgős tekerés nekem abszolút a
Nomeansno-t juttatja eszembe.
Mennyire
vagytok elégedettek a dalokkal?
Rotten:
Nekem tetszik az egész lemez, úgy ahogy van. Nem akarom a Királyhoz
hasonlítani, mert nem is lehet.
Jasi:
Valaki azt mondta rá, hogy erőben nincs ott ez a lemez, pedig szerintem csak
arról van szó, hogy koszosabb.
Rotten:
Nos, igen, főleg a dob. Na, azon tényleg hallani, hogy nincs rajta semmilyen mismásolás,
felerősítés. Sok kedvenc dalom akad a lemezről. Talán a Jupiterv, mert ahhoz
érzelmileg is jobban kötődöm, az egy személyes nóta.
Jasi:
Nekem a Tiszta csuda, ami a refrén miatt, már csak Gyuszika marad számunkra. Az
Agyő is nagyon jó, az talán koncerten jobb, mint a lemezen.
Milyenek
a közönség visszajelzései? Mit szól hozzá a sokat emlegetett underground?
Rotten:
Személy szerint engem nem érdekel. Eljutottam arra a pontra, hogy finoman
szólva teszek rá, hogy mit szól hozzá az underground. Pozitív a fogadtatása, de
nem tudom, hogy van-e olyan jó, mint a Királynak.
Jasi:
Szerintem nem. Akkor több koncertünk volt, jobban haladtunk előre. Most egy
kicsit talán leragadtunk. Szerintem nincs is annyi ember a koncerteken, de
nincs is annyi lehetőség.
Úgy
érzitek, hogy az underground nem fog annyira össze, mint mondjuk a Káderfeszt
időszakában?
Jasi:
Az tényleg jó volt.
Rotten:
A 2007 és 2010 közötti időszakot nagyon szerettük, akkor majdnem minden
hónapban Pesten játszottunk. Talán akkor kellett volna egy menedzserféle, aki
segít nekünk és velünk foglalkozik. Lehet, hogy hiba volt, hogy nem kerítettünk
valakit, hanem mi csináltuk a dolgainkat. Mondanom sem kell, hogy azért a
magánéleti dolgok is közrejátszanak, hogy kinek milyen intenzitással fér bele a
zenekar.
Jasi:
Akkor már elbírtunk volna egy olyan embert, aki nyomat minket, koncerteket
szervez. Munka mellett azért ez elég nehéz.
Szóba
került akkor, hogy jól jönne, ha nem is menedzser, de egy koncertszervező?
Jasi:
Mindig is szó esett róla.
Rotten:
Szóbeszéd szintjén igen, de konkrétum nélkül. Ha már itt tartunk, a másik
problémánk az az, hogy messze vagyunk mindenkitől. Senki nincs, akivel össze
tudnánk fogni abban a régióban, ahol mi vagyunk. Saját magunkra vagyunk utalva.
Remélem, senkit sem sértek meg, de Borsodban, ebben a műfajban játszó zenekart
nem ismerek. Szabolcsban, meg Salgótarjánban tudok, tudja mindenki, kikre
gondolok, de számunkra az már egy másik világ.
 |
Fotó: Kaulics Viola
|
A menedzsmentnek is megvan a maga hátulütője.
Rotten:
Persze, mert adott esetben le tud húzni a gázsival. Ez egy dolog, de inkább azt
nevezném problémásnak, hogy borsodi zenekarként Hegyaljára egyszer sem tudtunk
bekerülni, ellenben a Szigeten kétszer is játszottunk már. Furcsa az élet!
Küldjük a hanganyagot, de a jelek szerint fölöslegesen. Azt szoktam mondani,
harminc évvel ezelőtt volt egy darab Erdős Péter, most meg van vagy harminc.
Kanyarodjunk
vissza a beszélgetés során már sokszor érintett kérdéshez. Szerintetek létezik-e kis hazánkban underground?
Rotten: 20 perce még nem volt, most már viszont van! (nevetés)
Akkor
másképpen teszem fel a kérdést. Mit hiányoltok a mai underground
kezdeményezésekben? Mikor volt az undergroundnak az úgymond aranykora
Magyarországon?
Rotten:
A 80-as évek végén és a 90-es évek elején volt a Fekete Yuk hullám a maga
felszálló ágával. Aztán a 90-es évek végén és a 2000-es évek elején volt egy masszívabb
időszak, ami a 2000-es évek közepére csúcsosodott ki.
Ezt
most a punkra vagy általában véve az undergroundra érted?
Rotten:
Szerintem ez mindkettőre igaz.
Érdekes,
amit mondasz, mert a punkra vonatkoztatva Feri és Barna a HétköznaPi
CSAlódásokból egy korábbi interjúban az 1996-1999 közötti időszakra teszi a
hazai punk felívelő szakaszát.
Jasi:
1999-ben még 8 éves voltam, atyaég!
Rotten: Az valóban egy impulzív korszak volt. Akkor rendezték a Kamikaze
fesztivált, a Punkcirkuszt, '98-ban jött először Magyarországra a G.B.H., de '96-ban itt volt
a Wizo is.
Mi a helyzet a jelenlegi megmozdulásokkal? Vegyük csak a magyar
zenekarokat.
Rotten: Négy olyan zenekar van az országban, aki igazán meg tud mozgatni
relatíve sok embert, de hát ennyit bír el az úgymond piac.
Az Előre!? című számotokban szóba került a 70-es évek, melyben megbújt
egy fanyar irónia, miszerint az úttörő 70-es nemzedék, nem egészen így képzelte
el a mostani jövőt.
Rotten: A 70-es korosztályt egyedül én képviselem a zenekarban, van felelősségünk természetesen, de ezt is inkább egy személyes darabnak mondanám. Tavaly egy Duna menti régi szoci városban adott koncert alkalmával köttetett ismeretség is ihletéül szolgált. Jasi lehozta a zenei témát, én rámondtam a szöveget. A szövegekbe meg nincs igazából belepofázás, mert úgysem tudnak jobbat írni. (nevetés)
Jasi: A Selejttel egyszerűsödött valamennyire a szövegvilág is.
Melyek a meghatározó lemezek számotokra? Legyen mondjuk 5 magyar és
külföldi, vegyesen.
Rotten:
Számomra egyértelműen a Kennedys Fresh fruit-ja a legmeghatározóbb. Akkor a
Ramones Halfway to sanity-je, a többség talán ezt szereti a legkevésbé. A
Rancidtől a Life won’t wait rettenetesen jó lemez. A Clash-től a második, Give
’em enough rope lemezét is nagyon szeretem. Legyen egy német is, mert nagy
deutsch punker vagyok, mondjuk a Terrorgruppe Nonstop aggropop-ja is nagyon
rendben van. Egyébként az megvan bakeliten.
Jasi:
Wizo, G.B.H., NOFX, Ska-P, Terrorgruppe a kedvenceim, de nagyon sok mást is
szeretek. Egyébként én még úgy fedeztem fel magamnak a punk-ot, hogy
megtaláltam édesapámnak azt a kazettáját, aminek az egyik oldalán Slade, a
másik oldalán meg Ramones volt. Vajon melyik tetszett jobban? Hallgattam a Ramones-t,
a Slade-re meg rágitároztam. Benyomtam a rec gombot, azt szevasz! Így kezdődött
az egész, aztán ismertem meg a Janiékat.
És a NOFX-től?
Rotten:
A Punk in Drublic.
Jasi:
Nekem a Ribbed az jobban tetszik.
Mit vártok a ma esti NOFX koncerttől?
Rotten:
Én a Dinosaur-t várom, szerintem az a valaha írt legjobb számuk.
Jasi:
Elárulom, hogy írtam nekik üzenetet a facebook-on, hogy had’ játszunk előttük.
Küldtem vagy négy számot, végül is mit veszíthetek. Persze Fat Mike válaszra se
méltatott.
Rotten:
Jasi még naív. Ha már a Hegyalján nem játszunk, legalább a NOFX előtt had’
izzítsuk a közönséget. (nevetés)
Visszatérve rátok és az aktuális
eseményekre. Sikerült már megtalálni Gianni utódját? Hol fogtok fellépni a
jövőben?
Rotten:
Gianni helyett Ede került a basszusgitárosi posztra. Először kértük, hogy
segítsen ki, aztán megtetszett neki az egész, de közben fel is ment Pestre
melózni.
Jasi:
Ügyes, jó zenész.
Rotten:
Ami a jövőt illeti, ősszel szeretnénk egy nagyobbat koncertezni. Kicsit nehézkes
összehozni, mert a Jasi meg az Ede Pesten van, meSka és én meg Borsodban. Nem
lesz egyszerű tető alá hozni a próbákat, de szerencsére ők ketten mobilisak. Úgy
nem állunk neki a koncerteknek, hogy előtte nem próbálunk legalább egy hónapot.
Volt időszak, hogy heti kétszer is próbáltunk, de sajnos ezt már nem tudjuk
megoldani.
Jasi:
A düreres Nagy Karácsonyi Punkünnepen biztos ott leszünk, de kezdésnek
szeptember 21-én hazai pályán a Diamond klubban játszunk a Káderek zenekar
társaságában.
Mit üzentek a magyar undergroundnak?
Rotten:
Ez volt az utolsó alkalom, hogy a magyar undergroundról nyilatkozom.
Jasi:
Járjatok többet koncertekre. Gyerünk, előre!
Ferenczi
Utolsó
Alkalom diszkográfia
2000
Minek?!
2002
Psichopatika
2005
Végjáték
2007
Passz (maxi)
2009
A király nevében!
2011
Egység, Kétség, Háromság (split lemez a C.A.F.B-vel és az Elit Osztaggal)
2013
Selejt
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése