Az alig egy éve életre hívott budapesti At Night I
Fly-ra, zsenge kora és kevés élő fellépése ellenére egyre többen kezdenek
felfigyelni. Ez nem is csoda, hiszen a prog-rock banda legénysége, egytől egyig
a színtér ismert együtteseiben – többek között a Dreyelands-ben, a Wendigo-ban,
a Stonehenge-ben és a K3-ban – már bizonyítottak és a bemutatkozó, September
Kills nevű anyaguk is pozitív fogadtatásra talált a szakma részéről. Horváth
András Ádám a banda egyik alapító tagja, gitárosa és társszerzője mesélt a
kezdetekről, a külföldi koncertek sajátosságairól és arról, hogy miért nincs ma
prog-rock/metal zenei szcéna Magyarországon.
 |
| Fotó: Nagy Olívia, utómunka: Bátky Zoltán |
Az At Night I Fly 2012-ben alakult hosszas előkészületek
után a hazai prog-rock színtér jeles képviselőinek részvételével.
Csak
nem utánaolvastál?
Átfutottam a holnapotokon található zenekari
biográfiát. Milyen indíttatásból láttatok neki a banda megalapításának? Adja
magát a kérdés, hiszen a teljes tagságnak vannak egyéb, nem is kevés zenekari
elfoglaltságai.
Röviden
és tömören annyi a történet, hogy BZ-vel (Bátky Zoltán, a zenekar énekese)
kitaláltuk, hogy alapítunk egy zenekart. Tulajdonképpen már korábban
megpróbáltuk összerakni másokkal az At Night I Fly-t, akkor még más néven, de
az nem úgy működött, ahogy mi elképzeltük, így aztán ketten farigcsáltuk tovább
a dalokat.
A kezdet mikorra
nyúlik vissza?
2010
decemberében volt az első megbeszélésünk ezzel kapcsolatban, ahol még a Leander
(Köteles Leander, a Leander Rising énekese és basszusgitárosa) is ott volt. Azt
követően eltelt egy bő fél év mire elkezdtünk próbálni, de nem úgy működött,
ahogy szerettük volna. Akkor mi ezt BZ-vel egy kicsit továbbgondoltuk, más
irányból közelítettük meg a dolgot. Az lett a munkamódszer, hogy először mi
írjuk ketten a zenét, majd utána a zenéhez keresünk zenekart. Talán kicsit
furcsán alakultak az események, de végtére is, így jött létre az EP.
Akkor a bemutatkozó
anyagot tulajdonképpen ketten raktátok össze?
Néhány
dal még a korai felállás idejében készült, de tulajdonképpen az egész September Kills-t zeneileg és
szövegileg BZ-vel ketten hoztuk össze. Alapvetően az ő ötleteit gondoltuk
tovább közösen, melyből megszülettek a nóták. Miután összeállt a négy dal,
elkezdtünk zenészeket keresni, akik majd fel is játsszák ezeket a dalokat. De
mivel nem csak egy hálószoba projektet akartunk, olyan srácokat kerestünk, akikkel
hosszabb távon is együtt tudunk működni.
Kikre esett a
választás?
Nem
volt hosszú a keresgélés. A dobos rögtön az első jelölt lett, Nagygyörgy Gábor,
aki a K3 soraiból lehet ismerős a nagyérdeműnek. Őt rögtön bedobtuk a
mélyvízbe, azzal, hogy akkor fel kéne játszani az anyagot. Gyakorlatilag hármat
próbáltunk vele és utána már be is vonultunk közösen a stúdióba. Basszusgitáros
fronton Hegyaljai-Boros Zoli is hasonlóan került a képbe. Zoli egyébként egy
brácsás srác, aki többek között Stonehenge és Dreyelands
lemezeken is játszott, vonós karokban, de emellett basszusgitárosként,
dobosként és gitárosként sem gyengén teljesít. Őt is bevágtuk abba bizonyos
mélyvízbe. Tulajdonképpen nem is volt teljes zenekari próba mire elkészült az
EP. Utána kezdtünk el igazán zenekarként funkcionálni, aminek eredményeképpen
születtek új dalok is.
Akkor az elmondottak
alapján nem kifejezetten egy side-projektnek indult a dolog, hanem rendes
főzenekari kezdeményezésnek.
Egy létező, működő
zenekarról beszélünk, csak mellette mindenkinek van sok más – többek között
zenei - elfoglaltsága.
 |
| Fotó: Nagy Olívia, utómunka: Bátky Zoltán |
Tud erre annyi
energia jutni, mint mondjuk a Dreyelands-re vagy az After Crying-ra?
Fele
annyi energia jut, mintha csak egy zenekarod lenne. Ok, ha így vesszük, akkor
side-projekt, de hozzáteszem, komolyan vesszük, amit csinálunk. Nem csak arról
szól, hogy elüssük a fennmaradó időnket.
Mi akkor az
elsődleges?
Ez
egy nehéz kérdés! Mikor melyik. Nézd, a Dreyelands az elmúlt időszakban nem
volt kifejezetten aktív üzemmódban. Ilyen módon az At Night I Fly kicsit
előrébb sorolódott, de ezek a dolgok változó tendenciát mutatnak. Nálam legalábbis.
A stúdiózás milyen
keretek között zajlott? Kivel dolgoztatok együtt?
Lényegében
otthon csináltuk az egész munkát. A próbatermünkben építettünk ki egy kis
stúdiót, Hidasi Barna hangmérnök segítségével. Barnabással vettük fel a
Dreyelands első nagylemezét is, de BZ is sokat dolgozott vele, a
Stonehenge-dzsel, a Wendigoval, stb. Nem hiszem, hogy őt különösképpen be kéne
mutatni zenei körökben. Barnabás volt olyan kedves és eljött hozzánk és hozott
magával egy mobilstúdiót. Így vettük fel a teljes anyagot, leszámítva a dobot,
mert azt a Jókai Klub-ban rögzítettük, az After Cryingos Egervári Gábor
barátunk közbenjárásának hála, de oda is elkísért minket a Barna.
Digitális formátumban
fent van a legtöbb zenei oldalon, de nem tudom, hogy fizikai formában
megjelent-e egyáltalán.
Nem
készült belőle CD és nem tudjuk egyelőre, hogy lesz-e belőle kézzel fogható
korong vagy sem. Digitális formátumban 24 felületen elérhető, többek között az
Amazon-on, az iTunes-on, a Deezer-en, a Spotify-on. Természetesen a saját
honlapunkon is fellelhető a cucc, ahol ingyen meghallgathatja a kedves
érdeklődő.
2012 óta létezik a
zenekar, viszont csak idén május 18-án volt az első fellépésetek. Miért telt el
ennyi idő a megalakulás óta, hogy a deszkákra lépjetek?
Ez
egy kényes kérdés. Őszintén szólva, vártunk egy komoly fellépőre, aki előtt
játszhattunk volna előzenekarként, csak végül nem jöttek most ilyen
lehetőségek. Ez az azért elég ritkán adatik meg. A várakozás közepette viszont
megtalált minket a No Label Hungary szervezőbrigád, hogy csatlakozzunk hozzájuk
egy koncert erejéig. Ők megszervezték magát a bulit, mi meg elmentünk rá.
Kik voltak a további
fellépők?
A
Miserium és a Millenium Hippies. A Miseriumék aztán meg is hívtak minket a
lemezbemutatójukra a Showbarlangba, az volt a második bulink. Igazság szerint
nem akarjuk szétjátszani a zenekart, de ebben a hazai prog-rock mezőnyben nem
is nagyon lehet. Ezek amolyan bemelegítő bulik voltak, hogy kipróbáljuk, hogy
egyáltalán hogy működik a banda élőben, és működik, úgyhogy azért lehet még
bulikra számítani, és persze szeretnénk majd nagyobb helyeken is játszani.
A prog-rock mezőnyben
akkor mi jelenti a nagyobb szabású koncertet?
Személy
szerint az előzenekaros fellépésekben látom a potenciált. Emellett külföld felé
igyekszünk venni az irányt, mindezt akkor, ha elkészül egy nagyobb
lélegzetvételű anyagunk. Kifele kell támadni, mert a stílus itthon nem nagyon
van működőképes piaca.
A September Kills
EP-n kívül már elkészültek új dalok, ahogy már említetted. Hagyományos
értelemben véve vett nagylemezben kívántok továbblépni, vagy más irányú
elképzelések vannak terítéken?
Nem
tudjuk, hogy lesz-e ANIF nagylemez. Van olyan elképzelésünk, hogy nem
nagylemezek lesznek, hanem EP-k. Adott esetben, így nem kell olyan sokat várni
két anyag között. Talán így könnyebben tartjuk, jobb esetben diktáljuk a
tempót.
Csakúgy mint a Down.
Jaja,
bár ők elég drágán adják az EP-ket, ami nem korrekt, de valóban, mi is
gondolkodunk ilyen EP-s dolgokban. Egyelőre ez tűnik a
legcélravezetőbbnek.
Az EP-ről a címadó
dalra elkészült egy klip.
Így
van, Deák Martina rendezésében készült el az első klipünk. Martinát a Leanderes
arcok révén ismertük meg, ő készítette a Leander Rising-nak (akkor még csak
Leandernek) az első videóit. Abszolút elégedettek vagyunk a munkájával,
szerintem tök jól sikerült a videó.
Hosszabb távon akkor
marad az EP, a koncertek tekintetében pedig külföldet célozzátok meg.
Mindenképpen
a digitális kiadásoké a jövő, csak a promóció kérdését valahogy meg kell
oldani. Rengeteg lehetőség adott, vegyük csak a videókat meg az online
felületeket, de rettenetesen sok meló mindezt a saját kezelésedben fenntartani.
Régen azért a kiadó elég sokat levett a válladról, most meg neked kell
kifizetni a stúdióköltségektől kezdve az útiköltségig mindent. Ezt baromi nehéz
összehozni, pláne, hogy valamennyit vissza is kéne hoznod belőle. Olyan ez,
mint bármilyen üzleti vállalkozás. Pénz nélkül nehéz pénzt keresni. Komolyabb
külföldi megmozdulások esetében pedig egyértelműen menedzsmentre van
szükség.
Van már erre kilátás?
Egyelőre
csak tervek szintjén. Kiszemeltünk pár ügynökséget, aztán majd meglátjuk, mit
hoz a jövő. Azt szeretnénk, hogy legyen mellettünk egy olyan menedzsment, aki
tud segíteni abban, hogy találjunk egy kiadót, ha erre egyáltalán még szükség
van. Ez szerintem menet közben kiderül. Mire eljutunk odáig, úgyis eltelik egy
kis idő. Az első számú szempont, hogy külföldön tudjunk koncertezni. Amint átléped
a magyar határt, onnantól kezdve rocksztárként kezelnek, és úgy bánnak veled,
ahogy itthon sehol, és ehhez nem kell nagyon messze menni. Ezt már mindannyian
tapasztaltuk. Az pedig senkinek sem esik rosszul, ha megbecsülik a munkáját.
Hogyan sikerült ezt
megtapasztalni?
Személy
szerint nekem a Dreyelands-es működésemmel van hasonló tapasztalatom.
Akárhányszor játszottunk külföldön, mindig azzal szembesültünk, hogy baromi
sokan kíváncsiak a zenénkre. Nagy hirtelenjében relatíve sok rajongót találsz magad
előtt, akik kívülről fújják a szövegeket. Ezen elsőre nagyon meglepődtünk,
itthon ezt még nem nagyon tapasztaltuk. Igaz, itthon is ritkán játszunk.
Ennek mi az oka?
Miért ilyen passzív a hazai prog-rock/metal színtér?
Ezt
már korábban is nyilatkoztam, azóta is fenntartom a véleményemet.
Magyarországon nincs prog-rock/metal színtér. Ahogy rajongók is kevesen.
Illetve vannak csak kicsit furán működnek. Azt mondjuk sosem értettem, hogy ha
egy Dream Theaterre elmegy több ezer ember, akkor ők hol vannak, amikor más
progressive metal bandák játszanak. A többi bandára miért kell összevadászni a
nézőket? És most nem magunkról beszélek, hanem más külföldi zenekarok hazai
bulijairól, ahol alig lézeng 100-200 ember, pedig nem rosszabbak, sőt. Fura ez
az egész, és ezáltal kicsit úgy tűnik, mintha ezek a látens rajongók csak két
évben egyszer, a DT koncertjén mernének előbújni a barlangjukból. Pedig van még
rengeteg gyöngyszem a világban és itthon is. Vannak viszont fiatal, ambiciózus
zenészek, amilyenek mi voltunk ezelőtt 8-10 évvel. Reméljük, hogy talán nekik
sikerül feléleszteni valamit ebben a zenei közegben. Amikor elkezdtük a
zenélést, akkor mi gondoltuk azt, hogy ébresztőt fújunk a színtérnek. Anno a
Stonehenge és a Nemesis elindított egy ilyen pozitív folyamatot, de sajnos
rövid életű volt a dolog. Mi egy más időszakban jutottunk szóhoz, amikor ez nem
igazán érdekelt senkit. Szerencsére most is vannak ifjú titánok, úgyhogy
bizakodó vagyok. Közhelyes, de az ifjúságban a jövő.
 |
| Fotó: Nagy Olívia, utómunka: Bátky Zoltán |
Ezt inkább a piac
határozza meg, nem?
Nem
ilyen egyértelmű a történet. Ott van például a Meshsuggah legénysége, akik
több, mint 20 éve léteznek és mindig kultikusnak számítottak a saját
stílusukban. Az elmúlt öt évben viszont színre léptek fiatal zenészek, akik
elkezdtek hasonló zenei témákhoz nyúlni, mint a Meshsuggah, ráadásul
bevallottan őket tekintik zenei inspirációjuknak. Léteznek olyan már-már ciki,
mainstream zenekarok, akik szintén az öreg svédek zenéjéből táplálkoznak.
Ezáltal egyre többen megismerik a „nagy elődöt” is, így kerülhetett a
Meshsuggah újra reflektorfénybe, és jelenleg nagyobb sztárok, mint valaha.
Persze ehhez kellettek az általuk elkészített zseniális lemezek is. Az ilyen és
ehhez hasonló folyamatokban, lehet bízni. Hátha a prog-metalra is ráirányul a
figyelem, és akkor ezen a színtéren is lehetne esély a régebbiek
újra-érvényesülésére.
Volt erre példa
Magyarországon?
Igen,
15 évvel ezelőtt. A Nemesis-szel, a Stonehenge-dzsel, az Afterall-lal, az
Eclipse-szel és sok más zenekarral karöltve, a bandák összefogtak és együtt
nyomultak az országban. Volt olyan időszak, hogy egy magyar prog-metal turné
keretében "Balatonbélbolyhoson" 300-400 ember ment el a koncertekre.
Ez így ebben a formában, nagyjából két évig működött. Én akkor voltam kb. 18
éves és mi is jártunk ezekre a bulikra, amik nagyon jók voltak. Ez egy nagyon
intenzív időszak volt a hazai prog metal életében, de elmúlt és nem éledt
újjá.
Többször szó esett
már, de csak érintettük a témát. Mesélj, egy kicsit az egyéb zenei
elfoglaltságaidról. Milyen zenekarokban játszol még?
A
legfontosabb Dreyelands, amivel hamarosan megint fölvesszük a fonalat és
elkezdünk próbálni, hogy összehozzuk a Rooms Of Revelation-t követő lemezt.
Egészen eltökélt ötleteink vannak, hogy miként és hogyan szeretnénk ezt
megvalósítani. Van az After Crying, ami kapcsán bár nincs tele a koncert
naptáram, de ha van fellépés, az mindig nagy öröm számomra, mert általában
nagyobb közönség előtt zajlik az esemény, illetve eleve megtisztelő abban a
bandában játszani. Úgy tekintek rájuk, mint egy lelkes kis rajongó, aki a
legnagyobb ajándékot kaphatja egy zenekartól, és csatlakozhat hozzájuk. Ezen
felül még vannak ilyen-olyan dolgaim: épp zenét szerzek egy számítógépes
játékhoz, de tavaly például producerkedtem az Audio Love Nation zenekar Delta
című nagylemezén. Idén pedig Herencsár Viktória cimbalomművész új lemezén olyan
művészekkel játszhattam együtt, mint Temesi Berci, Martonosi Gyuri bácsi vagy
Szokolay Dongó Balázs.
Következő koncertek?
A
Dreyelands idén már nem hiszem, hogy a nagyközönség elé áll, az After
Crying-gal és az At Night I Fly-jal őszre viszont alakulnak további fellépések,
ha minden igaz már az országon kívül is.
Mikorra várható a
következő At Night I Fly anyag?
Vannak
kész és félkész dalok egyaránt. Ha nagyon akarnánk, viszonylag gyorsan össze
tudnánk hozni egy új EP-t, de meglátjuk, hogy mi lesz a stratégia a lemezzel
kapcsolatban. Alakulnak a dolgok, valami lesz, az már biztos, de hogy mi és
mikor, azt még mi magunk sem tudjuk.
Ferenczi
http://sokhuros.hu
At
Night I Fly diszkográfia
2012
– September Kills EP
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése